Ne hagyd, hogy maradjon

Richard mintha csak tizenöt perce indult volna az állomásra Chloe elé, és már itt is vannak! Úgy izgultam! Végre megismerhetem a mostohalányomat, és Chloe is találkozhat csepp kishúgával, Evie babával!Richard repesett örömében, hogy a lánya visszatér az életébe. „Szeretni fogod – mondta ragyogó arccal. – Nagyon kedves. Ez csak egy múló indulat volt nála, amiért ismét megnősültem, de már túljutott rajta.”Egyfolytában arról ábrándoztam, hogyan kerülünk közel egymáshoz Chloeval. Láttam magunkat, ahogy sütögetünk, miközben Richard dolgozik; fecsegünk Chloe fiúiról, tanulmányairól, pályaválasztásáról. Támasza leszek, nekem mondja el, amit a mamájának súgna meg, ha ő még élne. Legyen elég annyit mondanom, hogy a dolgok nem egészen így alakulnak.Ha kettesben vagyunk, Chloe nem rejti véka alá, mennyire utál, míg az apja jelenlétében maga az angyal. Richard unszol, hogy adjak esélyt a lányának, de ő nem látja azt, amit én. Nem bízok Chloeban, és biztosan nem engedem Evie közelébe.Ugyanis én tudom, hogy Chloenál nem stimmel valami, és mindenre képes vagyok a családom védelmében.Még mielőtt késő lenne…